A keréktárcsa terhelése a következő kategóriába sorolható
Statikus terhelés: A jármű tömegéből adódó erő, amely a felfüggesztési rendszeren keresztül a keréktárcsára átvitelre kerül, amikor a jármű áll.
Dinamikus terhelés: A tehetetlenségi és ütközési erők miatt a keréktárcsára ható további dinamikus erő, amikor a jármű mozgásban, kanyarodásban, fékezésben vagy egyenetlen felületeken halad. A dinamikus terhelések általában lényegesen nagyobbak, mint a statikus terhelések.
A felniterhelések jelentősége
Biztonság: A keréktárcsáknak elegendő szilárdsággal és merevséggel kell rendelkezniük ahhoz, hogy ellenálljanak ezeknek a terheléseknek, megakadályozva a törést vagy deformációt működés közben. Ez a legalapvetőbb biztonsági követelmény.
Tervezési alap: A keréktárcsák szerkezeti tervezésének és anyagválasztásának alapvető számítási alapja (különösen kritikus komponensek, például küllők, felnihornyok és karimák).
Fáradtsági élettartam: A keréktárcsa ciklikus terhelése az elsődleges oka a keréktárcsák fémfáradásának. A tervezésnek figyelembe kell vennie a biztonsági tényezőket a maximális terhelés mellett, és biztosítania kell a hosszú távú kifáradást{1}}.
A keréktárcsa teherbírása nincs önkényesen felcímkézve; ez egy megbízható gyártó által lépésről lépésre kiszámított és mért biztonsági terhelési érték szabványok + tervezés + anyagok + gyártási folyamatok + tényleges tesztelés alapján, és a termékleírásban van megadva.
Ezen túlmenően a különböző felszereléstípusok (targoncák, pótkocsik, építőipari gépek) mindegyike megfelel a kerékpánt-tervezési és terhelési szabványoknak. Következésképpen a felnik cseréjekor feltétlenül ügyelni kell arra, hogy az új felni névleges teherbírása megfeleljen vagy meghaladja az eredeti gyártó specifikációit.
A keréktárcsa terhelése az összes olyan erő összessége, amelyet a felninek a jármű teljes élettartama alatt ki kell bírnia, és ez kritikus teljesítménymutató a felni biztonságos és megbízható működéséhez.